Kartnik Judit

Az általános iskolát Mezőkövesden végeztem, s 1983-ban végleg a "százrózsás íróasszony" lakóhelyén telepedtem le. Azóta is itt élek, dolgozom. Gazdagságom két felnőtt leánygyermek, s általuk három unoka. A versek már kisiskolás korban hatalmukba kerítettek ám az igény, hogy a bennem lappangó érzéseket papírra vessem csak később, felnőtt fejjel fogalmazódott meg bennem. S hogy mit jelent számomra az írás? - nyugalom, menedék, olykor túlélés. Amit közvetítek túlnyomórészt érzések, melyek közlésénél fegyverem az egyszerűség, közérthetőség. Egy amatőr írótársam korábban megjegyezte - "... nem gyártod a verseket" - és valóban, csak akkor írok, ha belülről késztetést érzek, ha mondanivalóm van. A múltat felidézve egyfajta családi örökségként is tekinthetek ezen tevékenységre, hiszen Édesapám és fiatalabb Bátyám is gyakorta elmélyültek, verselgettek.

Írásaim megjelentek antológiákban, s egy-egy versemet közölte a Szomolyai Tükör, a Mezőkövesdi Újság, a mezőkövesdi Szent László Egyházközség Sziklaforrás megnevezésű kiadványa, valamint a korábbi években munkahelyem által működtetett B-A-Z Megyei Rendőr-főkapitányság Hírlevele. 2008-ban meghívásra tagja lettem a Napkorong Irodalmi Klub internetes alkotógárdájának (www.napkorong.hu), s örömmel csatlakoztam a Borsodi Mezőség alkotói táborához.