Immár 60. életévemet taposom. Születési nevem Kartnik Judit, írásaimat így jegyzem. Lassan 40 éve lélegzem a "százrózsás íróasszony" szülőföldjén, Mezőkövesden. Gazdagságom életben mérhető - két leánygyermek, s általuk három unoka legdrágább kincsem, kik mellé 2023 áprilisában várjuk újabb csodánkat.

A magyar nyelv és irodalom ezen belül a vers, mint műfaj már kisiskolásként hatalmába kerített azonban a versírás csak később, felnőtt fejjel, nem tudatosan fogalmazódott meg bennem. Életünk során több akadállyal is szembe nézünk, lelkünk hol a fellegekben, hol alant jár. Első komolyabb írásom Édesapám emlékére, földi távozását követően négy évre született 2002-ben, Újra karácsony címmel. Később egyre többször ragadtam tollat, hogy a bennem lappangó érzéseket papírra vessem, kiírjam magamból. S hogy mit jelent számomra az írás - nyugalom, menedék, belső mosoly, gyógyír, túlélés. Amit közvetítek túlnyomórészt érzések, melyek során fegyverem az egyszerűség.

Kedves Olvasó! Köszönet megtisztelő figyelmedért. Kívánom, ittléted lelked megérintve számodra is legyen menedék!

Alkotásaim