Kiss Lajos (Mezőkövesd)
Esti hangulat
Este fáradtan baktattam haza,
Lassan befedett mindent a sötét.
Fenn az égen előbukkant a Hold,
Hallottam a város minden neszét.
Az utcai lámpák nem világítottak,
Fényük még búrákba zárva maradt,
A madarak hangja is lassan elhalkult,
Macska gubbasztott egy fa alatt.
A közelben néha kutyák ugattak,
Felhangzott néha itt-ott halk beszéd,
Vigyázva léptem a repedt járdákon,
Kerültem minden apró veszélyt.
Sok gondolat járt a fejemben:
Merre tartasz ember, és merre világ?
Ez a század betemet szelíden,
Sírodon talán kinő egy szál virág
Minden, mi bennünket körülvesz,
Reklám, sok semmitmondó beszéd.
Öntelt celebek a tv-csatornákon,
Egyiknek sem tudod az igazi nevét.
Hol van az ember, mely hitt önmagában?
Becsület, hűség, igazság, rég oda,
Eltűntek már az igaz barátok,
Másoknak épül sok új palota.
Aztán hirtelen felnéztem az égre,
Ragyogtak felettem apró csillagok,
Mégis van, ami megmaradt és örök,
Örültem, hogy még mindig itt vagyok.
