Álmomban

Álmomban esőcsepp voltam,

és a föld felé zuhantam.

Féltem, mi lesz, ha földet érek,

de örömömre

több esőcsepp is jött mellettem.

Néztem a földet,

ahogy egymás után estek az esőcseppek,

úgy gondoltam lassítok,

és ha földet érek,

életet adó víz lesz belőlem.

Nem tudom, meddig tart életem,

talán addig,

míg ki nem süt a nap felettem.

Nem volt ez csak egy álom,

mikor felébredtem,

egy esőcsepp csillogott

az ablakpárkányon.

Gyermekemnek

Mikor megöregszem és ősz leszek,

Mikor megöregszem és ősz leszek,

akkor is szeress engem gyermekem.

Amikor arcomra kiül a nehéz élet nyoma,

ne fordulj el tőlem soha.

Reszkető kezem feléd nyújtom,

fogd erősen és légy bátorítóm.

Ha szememre köd borul s nem látok jól,

te vezess ki a homályból.

Majd, ha nem értelek,

s egyet százszor megkérdezek,

ne légy dühös nagyon,

Hisz öreg vagyok már.

Ha lépteim lassulnak és nem érlek utol,

kérlek ne hagyj ott félúton.

Könnyes szemmel, ha utánad nézek,

Jusson eszedbe, elszálltak felettem az évek.

Ha teher lennék számodra,

ne küldj be egy otthonba.

Állj mellém és szeress nagyon,

hisz édesanyád vagyok.

Fogadj el engem úgy,

mint én téged gyermekként.

És ne feledd az élet attól szép,

hogy van ki hazavár.

De egyszer az idő felettem is eljár,

s nem lesz majd édesanyád.

Itt állsz mögöttem

Itt állsz mögöttem,

nem látlak,

hogy mondjam el

legnagyobb vágyam.

Tedd vállamra a kezed,

hagy érezzem itt vagy velem.

Könnycsepp a szempillámon,

te vagy minden álmom.

Te vagy a csillagom,

te vagy az éjjelem és nappalom,

te vagy, aki megmar és szeret,

te vagy, ki száz sebet ejt szívemen.

Te vagy a dal lelkemben,

mely minden éjjel zokogva sír fel.

Te vagy a víz mely éltet,

te vagy a tűz mely éget,

te vagy a kulcs mi örökre bezár,

te vagy az élet,

s te vagy a halál.

Kukucska bácsi

Kukucska bácsi reggelente a kapuba kiáll,

fejét jobbra-balra fordítgatja furán.

Szemei kidülledve fürkészik az utat,

lát-e valakit, kiről pletykálni tud majd.

Mikor nem lát senkit, csak a szomszéd macskát,

dühösen előtolja vas paripáját.

Felpattan rá, kihúzza magát, nyakát kissé megnyújtja,

hogy belásson minden udvarra.

Ha nem lát ott sem senkit, paripáját dühösen megtekeri.

A közeli kiskocsmában pár pohár sört kér magának,

hogy dühét enyhítse, jó nagyokat nyel belőle.

De ott sem nyugszik kíváncsisága,

tekintete rátapad a söröző ajtajára.

Lesi, várja, ki nyit be a kocsmába.

Ha valaki betér, hallgatózik, ki, mit beszél,

ha nem hallja, fejét előre nyújtja és rágyújt egy szivarra.

Amikor senki nem mond semmit, ő a kocsmából kisopánkodik.

Felugrik a vas lóra és tekeri, amilyen gyorsan csak tudja.

Kék szemében villog a gonoszság,

lelkét mardossa a bosszúvágy csak azért,

hogy valakinek ártson, hogy ő nyugalmat találjon.