Dés András

Üdvözletem erre tévedt olvasó. Egy tipikus észak-alföldi faluból származom, amely mindig is felvonultatta nekem a vidék összes sztereotip alakját. Sőt, én magam is egy voltam ezek közül. A csendes, visszahúzódó kisgyerek. Sosem voltam nagy mesélő és az eddigi életem sem hasonlítható kalandregényhez. A nevem Dés András, és hobbi költő vagyok. (Szerintem ez a legjobb megnevezés.) Körülbelül másfél éve kezdtem verseket írogatni. Azelőtt képtelenségnek éreztem, sőt nem is voltam valami nagy "irodalmár". Az egész ötlet csak úgy beugrott egy decemberi reggel. Egyszer arra keltem fel, hogy akár ki is próbálhatom. Szeretem ugyan a romantikát és dicsőséges kezdeteket, de csupán a regényekben vagy az egysíkú filmekben. Tudják, amiben eljön a hős és levág mindent, mert menő és ennyi. Szóval nem próbálom ezt az egészet beállítani valami eposzi módon, hanem csak így. Ezen kívül nem sok mindent tudok írni magamról, mindössze egy tipikus borsodi ember vagyok, aki hiszi, hogy bárki megtanulhat verset írni. Na jó, azért végül mégis sikerült valami eszmeit leírni. Viszont biztosítok róla mindenkit, nem szándékos volt. Mindössze a szerencsétlen véletlen műve.