A Sárospataki hasfelmetsző

          "Csak Istennek tartozom elszámolással"

I. rész.

Történetünk kezdetekor 1989. szeptember hónap vége felé, a hét közepén járunk. Megszokott napi feladatokat végzi az ügyeletes tiszt a Borsod megyei Rendőr-főkapitányság Központi Ügyeletén. A vezetés már megérkezett, a szokásos napi jelentéseket már leadta, lassan már 1000 óra és hál' istennek még komolyabb bejelentés nem történt. Kényelmes forgó foteljébe leülve a monitorokat figyelte.

A nyugalmat a BM-es telefon harsány csörgése szakította meg. A Sárospataki Rendőrkapitányság ügyeletese tett bejelentést, mely szerint a reggeli órákban a vár alatti Bodrog folyó partján egy helyi horgász az ágakra felakadva egy férfi holttestet talált a vízben. A helyszínre kiérkező helyi nyomozók, miután kiemelték a testet, észlelték, hogy az ismeretlen személy bűncselekmény áldozata lett.

A pataki kollégák a megkezdett szemlét megszakították, a helyszínt az ügyben illetékességgel és hatáskörrel rendelkező megyei életes nyomozók kiérkezéséig biztosították. Az esetet rögtön jelentették a Bűnügyi Osztály vezetőjének, aki azonnal a forrónyomos csoportot, majd az egész osztályt ugrasztotta. Ment mindenki, az életesek és a betörési nyomozók is, és természetesen a főnökeink is.

A forrónyomos csoport parancsnokból, szemlebizottság vezetőjéből, két fő nyomozóból, vizsgálóból és bűnügyi technikusból, valamint a rendőrorvosból állt. Mindenki gyorsan és izgatottan készült, toll, jegyzettömb, mappa, elemlámpa, fegyver a hónalj táskába elrejtve, bilincs tokba, és indulás le az udvarra. Ott gyorsan elosztották, ki melyik kocsival megy, azt ki vezeti. Lassan összeállt a kb. 10 Lada gépkocsiból álló konvoj, és tűz Sárospatak.

A kocsikban érezhető volt a feszültség, nem nagyon szóltunk egymáshoz, mindenkinek járt az agya, vajon mi történhetett. Belülről spannoltuk magunkat, el kell, kapjuk a tettest, nem úszhatja meg! A kapitányságra érkezve a nagyterembe mentünk, ahol a helyi nyomozók, körzeti megbízottak, majdnem a teljes sárospataki rendőrállomány jelen volt. Forgács László r. alezredes kapitányságvezető - későbbi megyei Főkapitány, majd Országos Rendőrfőkapitány - fogadta a különítményünket.

Röviden ismertették az addigi megállapításaikat. Kiérkezésünkig a helyi zsaruk megállapították, hogy az elhalt azonos egy lengyel származású, 30 éves sárospataki lakossal, aki előző nap délután a lakásáról eltávozott, és azóta nem tért haza. Szülei elmondása szerint a szeretett kutyája elszökött az udvarról, és azt indult el megkeresni. A kutya késő éjjel hazament, rajta sérülést nem láttak.

Daragó Laci - kisparancsnok - leosztotta a feladatokat, a szemlebizottság már el is indult a helyszínre. Minden megyei nyomozópáros mellé be lett osztva egy helyi kolléga, aki területi és személyi ismeretekkel rendelkezett.

Tanúként kellett kihallgatni a sértett szüleit a fiuk életviteléről, szokásairól, baráti köréről, esetleges haragosairól, az előző napi mozgásáról, a viselt ruházatáról. Továbbá munkahelyi vezetőjét, közvetlen munkatársait szintén ki kellett hallgatni a sértett életvitelével kapcsolatban. Ezt a feladatot Melindával mi kaptuk. A többi kollégára az ilyenkor szokásos feladatok vártak. Elindult a tervszerű apró sziszifuszi munka, gőzerővel beindultunk.

Az előző esti és éjszakai igazoltató lapok kigyűjtése, az igazoltatott személyek elszámoltatása, hol, merre, kivel, milyen célból jártak, kit láttak, észleltek-e gyanús személyt vagy körülményt, továbbá ismerték-e a sértettet, látták-e őt, ha igen, hol és kivel, és mit csinált.

Majd a következőket is el kellett látnunk: A területen élő veszélyes és különösen veszélyes bűnözők, valamint rendőrhatósági felügyelet alatt álló személyek elszámoltatása, alibiztetése. Korábban élet elleni, vagy erőszakos garázda jellegű cselekményeket elkövetők ellenőrzése. A környéken rendszeresen horgászók, a halászok, csónakkal rendelkezők, a szemközti oldalon horgonyzó hajók legénységének felkutatása, meghallgatása. Mindenkit, aki csak tud segíteni, információt szolgáltatni, azokat fel kellett kutatnunk.

Egy csapat a területen az előző egy hónapban elkövetett bűncselekmények iratait tanulmányozta át, kiemelt figyelmet fordítva azon ügyekre, melyeket feltehetően az esti vagy éjszakai órákban követtek el. Ezen adatok a későbbiekben még nagy jelentőséggel bírnak.

Helyi kollégák eligazították a "füleseiket". Mi ezt úgy mondtuk, hogy ilyenkor szétkapjuk a területet, jól megkeverjük a szart, és csak úgy potyognak ki a balhék. Sokszor tettük rendbe a kapitányságok felderítési mutatóját, hisz nagy erőkkel voltunk jelen, és szinte minden csavargóhoz hozzányúltunk J.

A végzett munkáról jelentést készítettünk, amit a vezetőink menet közben kiértékeltek, és annak tükrében adták az újabb feladatokat. Melindával a lakásukon kerestük meg az áldozat szüleit. Érthetően, mindketten nagyon rossz állapotban voltak, az édesanya be volt nyugtatózva, így a papát tudtuk csak meghallgatni. Elmondta, hogy a fiuk egy csendes, kicsit naiv agglegény volt, nem udvarolt senkinek. A helyi Városgazdálkodási Vállalatnál mint segédmunkás dolgozott reggel hattól délután kettőig, a fizetését mindig maradéktalanul hazaadta. Ha valamit akart venni, akkor édesanyja adott neki pénzt.

Munka után mindig hazament, nem csavargott el, éjszakára soha nem maradt ki. Alkoholt csak nagyon ritkán, családi ünnepek alkalmával, kis mértékben fogyasztott. Barátja nem volt, senki nem járt hozzájuk. A kutyáját nagyon szerette, szinte minden idejét vele töltötte. A kutyával délutánonként gyakran sétálni ment a város központjába és a vár környékére.

Előző napon, míg a fiú dolgozott, a kutya a nyitott kapun kiszökött, és elszaladt. A sértett, mikor hazaérkezett, először a házuk környékén kereste eredménytelenül, majd közölte, hogy bemegy a központba, hátha ott látta valaki a kutyáját, de azóta nem látták őt. Ekkor az idő l8.00 óra körül volt. Ma délelőtt a rendőrség értesítette őket, hogy gyermeküket megölték, és a Bodrogba dobták. Elmenetelkor szürke nadrág, szürke zakó, bordó, magas nyakú garbó és fekete cipő volt rajta. Igazolványt, pénzt nem vitt magával, csak a kulcscsomóját. Kérésünkre az apa átadott a fiáról készült fényképet.

A munkahelyén sem a közvetlen főnöke, sem kollégái érdemleges adattal szolgáltatni nem tudtak. A sértettet egyszerű, kicsit bugyuta embernek tartották, amit mondtak neki, azt elhitte, szerintük kicsit lökött volt. A fényképről a technikusok gyorsan másolatokat készítettek, és azt szétosztották az adatgyűjtésben résztvevők között.

II. rész.

A helyszíni szemlét barátom, Marcsák Zoli vezette bizottság folytatta le. A bizottság összetétele: A szemlebizottság vezetője: jól képzett, szakmailag-technikailag tapasztalt rendőrtiszt, bűnügyi technikus, hatósági tanúk (a hitelesség miatt) esetleges tagok: szakértő vagy szaktanácsadó (rendőrorvos, mérnök, technikus, nyomozó kutya vezetője).

A helyszíni szemle fogalma: Olyan nyomozási cselekmény, amely felkutatja, megvizsgálja és rögzíti azokat a nyomokat, elváltozásokat, amelyek a bűncselekménnyel összefüggésben keletkeztek, illetve azzal összefüggésben voltak. Egyértelműen kötődik a helyszínhez. Mindig gondolni kell a negatív nyomokra is, mert ebből következhet, hogy van egy másik helyszín is. Ez a nyomozati cselekmény az egyik legfontosabb, mert egyszeri és megismételhetetlen, ez a későbbi nyomozás alapja, ebből, ennek adatai szabják meg a felderítés irányát. Tényszerűnek és pontosnak, mindenre kiterjedőnek, érthetőnek kell lennie.

A szemle adataiból a leglényegesebb megállapításokat röviden összegzem: A holttest feltalálási helye a Sárospataki vár falától kb. 100 m-re lévő Bodrog folyó partja. A vártól kb. 75 m-re egy alacsony árvízi gát található, a gátig a terület gondozott, a fű le van vágva. A gáttól 25 m-es sávban a vízpartig sűrű jellegzetes fákkal, gazzal benőtt növényzet van. A testet felöltözötten, a vízben hason lebegve, egy bokorra felakadva találták, majd a partra húzták. A lemeztelenítés során a bordó színű garbó háti részén három helyen anyagfolytonossági hiány - szúrási nyom - látható, elől melltől hasig végig van szakadva. A nadrág zsebei üresek.

A halottszemle során a rendőrorvos megállapította, hogy a test háti részén három éles szélű, kb. 3 cm hosszú, 0,5 cm széles fűzfalevél alakú szúrt sérülés van. A test elülső részén a mellkasi szegycsonttól a köldök aljáig függőleges irányban a bőr éles széllel fel van hasítva, a belső szervek, a belek kilógnak. A holttestet igazságügyi boncolás céljából a megyei kórház proszektúrájára szállították. A kiterjesztett helyszíni szemle során a test feltalálási helyétől felfelé, a folyás iránynak megfelelően 25 m-re, közvetlen a vízpart szélén egy koszos, gyűrött, sötétszürke férfi zakót találtak, mely erősen vérre gyanús szennyezettségű, zsebei üresek. A háti részen, kettő helyen anyagfolytonossági hiány látható, ugyanazon a helyen és méretben, mint az elhalton lévő garbón.

Az idő ilyenkor repül, és nekünk ebből van a legkevesebb, ahogy múlnak az órák, a napok, úgy áll fenn a veszélye, hogy a nyomok megsemmisülnek, a tanúk felejtenek, a gyilkosunk vagy helyben lapít, vagy már pucolóban van. Központi bázisnak a kapitányság nagyterme lett kijelölve, ahol az egyik sarokban a vezetőink dolgoznak, hisz az iratok, a jegyzőkönyvek, jelentések egyre csak gyűlnek, ömlenek be az információk. Az alosztályvezetők folyamatosan értékelnek, és az információk birtokában újabb és újabb feladatokat szabnak meg.

A terem másik végében a következő feladatra várók izgatottan beszélik meg az információkat, közben a kapitányságvezető, Forgács Laci által szerzett nagy tábla szalonnából és friss kenyérből szelve csitítják éhségüket. Az egyik asztalon karton számra ásványvíz van.

Az irodákban folynak a tanúkihallgatások, személyek elszámoltatása, alibiztetése.

Észre sem vettük, hogy közben ránk esteledett. A kapitányság épületéből ki-bejöttek a rendőrök, a várost felbolygattuk, olyan volt, mint egy hangyaboly. A szó szoros értelmében mindenütt rendőrök, nyomozók és csak a tisztességes emberek. A helyi zsaruk mondták is, hogy de jó lenne, ha mindig ennyien lehetnének, mert az utcáról eltűntek a bűnözők, a moslék emberek. Akinek valami vaj volt a fején, ilyenkor persze lapított, mint szar a fűben. Este 22.00 órakor a város "meghalt", az utcák teljesen kiürültek, valahol mindenki félt valamitől.

A sértett feltételezett útvonalát feltérképeztük, és megkezdődött az igazi talpas nyomozói munka: a házalás. Az utca két oldalát felosztották a nyomozók között, és mi a sértett fényképével a kezünkben, házról házra járva, mindenhová bekopogva végeztük adatgyűjtő munkánkat. Az emberek gyilkossági ügyekben - hisz a történtek őket is nagyon megrázták - készségesek, segítőkészek. Aki látta az áldozatunkat, és annak útirányát, megkértük, hogy fáradjon be a kapitányságra, ahol már a kollégák várták és kihallgatták tanúként.

Sikerült olyan tanúkat felkutatnunk, akik látták sértettünket 19.00 óra körüli időben a város központjába, a vár irányába menni. Egy másik csapat a szórakozó helyeken folytatott adatgyűjtést, tanúkutatást. Végig járták az összes éttermet, presszót, diszkót, kocsmát, borozót. Ez is sikerre vezetett, hisz találtak olyan tanút, az egyik várhoz közeli borozó pultosát, aki személyesen is ismerte az áldozatot.

A tanú elmondta, hogy előző este úgy 20.00 óra körüli időben a sértett bement a borozóba, és kérdezte tőle és az ott lévőktől, hogy nem látták-e véletlenül a kutyáját, mert az megszökött otthonról. Sajnos senki nem tudott neki segíteni. A tanú továbbá elmondta, hogy kik tartózkodtak abban az időben a szórakozóhelyen, ezen személyeket is felkutattuk, akik hasonlóan adták elő a történteket. A pultosunk szerint 20.30 órakor, amikor kiment az utcára cigizni, a sértett még mindig a központi téren téblábolt, és embereket megszólítva a kutyája után érdeklődött.

Természetesen megkérdeztük, hogy kiket látott még a téren ebben az időben, akiket tudott, azokat vagy névről, vagy gúnynévről megnevezte. Egész éjjel meg sem álltunk, "termeltük be" az embereket a kapitányságra. Hajnalban kényelmesen, egy faszéken ülve bóbiskoltunk talán egy órát, majd reggel 07.00 órakor az egész csapatnak eligazítás. Kisparancsnok ismertette az eddig beszerzett adatokat, és meghatározta és leosztotta a következő feladatokat. De még mielőtt elindultunk volna, rámutatott az egyik asztalon lévő, hatalmas házi zsírral megkent és töpörtyűvel megszórt frissen sütött kenyérlángosra, majd jó étvágyat kívánt. Laci még az éjjel elment a helyi pékségbe és az ottani vezetővel megbeszélte, hogy reggelre csináljanak nekünk reggelit.

Itt szeretnék egy pár sort írni az én, a mi Lacinkról. Daragó László, "Kisparancsnok" egy fantasztikus ember, neki köszönhetem azt, amit a rendőri pályán elértem. 1981 áprilisában szereltem fel a rendőrség állományába Mezőcsátra mint egyenruhás őr járőr. Itt találkoztam vele először. Ő volt a bűnügyi osztály vezetője. Fájó szívvel, kicsit irigykedve néztem, amikor a bűnügyes csapat a vezetésével helyszínre indult. Titkolt vágyam az volt, hogy én is nyomozó, és annak a munkának a csúcsát jelentő életvédelmi nyomozó lehessek.

A munkámat feltehetően jól végeztem, mert egy pár hónap elteltével Laci az udvaron megállított és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem az osztályán dolgozni. A válaszomat tudjátok, így már szeptember 1-től bűnügyes lettem. Laci nagy türelemmel tanított, nevelt, segített, és ami lényeges, tette mind ezt mosolyogva. Rengeteget tanultam tőle, mindenféle helyszínre kivitt, mindent megmutatott, elmagyarázott, velem volt, amikor az első tanút, az első gyanúsítottat kihallgattam. Bármilyen kérdésem volt, készségesen segített. Beiskolázott a zászlósképzőbe, majd szorgalmazta, hogy jelentkezzem a Főiskolára.

Közben Laci a megyei Életvédelmi Alosztály Vezetője lett. 1988 júliusában végeztem el a Főiskolát, utána szabadság, de ahogy megkezdtem a munkát, már telefonon keresett, és kérdezte, lenne-e kedvem mellette dolgozni. Azonnal bólintottam, és szeptember 1-től már Miskolcon dolgoztam. Segített, hogy családommal lakást kapjak, megszervezte a költöztetésemet, addig nem mentek haza, míg minden bútor nem került a helyére. A srácok örömmel fogadtak, szinte pár nap alatt sikerült a beilleszkedésem. Laci itt is mindenben segített, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek. A csapatot mindig tudta motiválni személyes példamutatásával. Igazi kis család voltunk, nemcsak a munkában, hanem a szabadidőben is. Családostól összejártunk, negyedévente alosztály, névnapi bulik, közös focizás.

Hihetetlen kapcsolati rendszere van, szerintem nincs az országnak olyan pontja, ahol ne ismernék. Nagyon határozott, szókimondó, álláspontja, véleménye mellett kitartó ember, akinek ebből sok konfliktusa volt a vezetéssel. Az embereiért tűzbe ment volna, de mi is érte. Ha munkánk során napokig távol voltunk, Ő biztos, hogy megszervezte, hogy legyen mit ennünk, tudjunk hol pihenni. Hát ilyen ember Ő, a mi Kisparancsnokunk!!!

III. rész.

Na de dolgozzunk is egy kicsit! J Továbbra is folyt az adatgyűjtés, hozták be a helyi bűnözőket, ment az elszámoltatás, adatgyűjtés. A többség ilyenkor megszeppenve, készségesen állt a segítségünkre, sőt a haragosaikra jó pár balhét kiborítottak. Szép lassan "kipucoltuk" a balhékból a várost és környékét. A másik véglet az volt, amikor a delikvens játszotta a nagyfiút, a nagyon kemény bűnözőt. Na, ezek aztán "bekerültek a kovácsműhelybe", a szó szoros értelmében még a szart is kivertük belőlük. Bizony ilyenre is szükség volt, hogy tudják, hol a helyük, és kikkel állnak szemben. Nem számított semmi, az ügyben meg kell lennie a tettesnek.

A helyszíni szemle adatai egyértelművé tették, hogy kettős, vagy többes helyszín van. Hisz nem tudjuk, hogy maga az ölési cselekmény hol történt, ezt feltétlenül meg kellett találnunk, mert csak így tudtunk tovább lépni, és reméltük, hogy ott újabb bizonyítékokat találunk. Arra a következtetésre jutottunk, hogy ahol az elhalt zakóját megtaláltuk, ott dobhatták be a testet a vízbe.

Ettől a helytől kiindulva kell megtalálnunk az ölés helyszínét. A zakó feltalálásának helyén, és annak környékén a szemlebizottság erőszakra, dulakodásra, vagy a test vonszolására, vérre utaló nyomot nem talált. A dús növényzet abban a párás környezetben - még ha le is taposták - természetes úton visszanyerte eredeti helyzetét, a fűszálak kiegyenesedtek.

Tudtuk az elhalton lévő sérülésekből, hogy sok, nagyon sok vérnek kell ott lenni, ahol a végzetes támadás érte. De hogy, miként keressük meg a láthatatlan nyomokat, a vér nyomát?

Erre van egy speciális eljárás, amellyel a latens, láthatatlan vérnyomokat láthatóvá tudtuk tenni: ez a luminolos eljárás volt. Ezt az eljárást is szemle keretében kell végrehajtani, és jegyzőkönyvben kell rögzíteni. Ezt a feladatot Kovács Sándor (Söndör) és jómagam kaptuk. A bizottság vezetőjének engem jelöltek ki.

"Az emberölés helyszínén, mint általában az élet és testi épség elleni bűncselekmények helyszínein legtöbbször, vér fordul elő. A friss vérfoltok, felkenődések, freccsenések felismerése általában egyszerűbb, de a régebbiek felkutatása már problémásabb. A vérfoltok változó színűek (nem mindig vörösek, mert az alapfelület, a nappali világítás, különösen a közvetlen napfény, a hőmérséklet, a levegő páratartalma és a rothadás megváltoztathatja az alapszínüket). A helyszíneken előfordulhatnak latens vérmaradványok is. Ezek felismeréséhez és előhívásához különböző vérkimutatási előpróbákat használnak (pl. benzidin, luminol, hemastix). Ezek pozitív eredménye még nem bizonyítja, hogy a szennyeződés vér, a negatív viszont egyértelműen kizárja azt. Pozitív eredmény esetén a megfelelően rögzített anyagmaradványokat szerológus szakértőhöz kell küldeni." (idézet, kriminalisztikai tankönyv)

A speciális vegyszerrel csak a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet rendelkezett. Soron kívül, telefonon lebeszélve a feladat, a szakértő kirendelő határozatot majd utólag megküldjük. Ígéretet kaptunk, hogy estére a kollégák ott lesznek. Igazából nem is volt sürgős, hogy hamarabb érkezzenek, mert ezt az eljárást sötétben, hangsúlyozom, teljes vak sötétben kellett végrehajtani. Tudtuk, hogy este 22.00 órakor már sötét van, de mivel semmilyen fény nem zavarhat be, ezért lebeszélték az áramszolgáltatóval, hogy a városnak azon részén, a várban, és a folyó szemközti oldalán este tízkor lekapcsolják a közvilágítást, mindaddig, amíg mi nem jelezzük az eljárás végét.

Mi vártuk, hogy teljen az idő. A csapat felét hazaküldték pihenni, helyettük újabb kollégák érkeztek Miskolcról.

Valahogy most különösen nehezen múlt az idő ezen a szombati napon. Kb. 21.00 óra körül megérkeztek Budapestről a kollégák, kimentünk a helyszínre, a gátoldalban leparkoltunk. A vegyész szakemberek ott a kocsiban lévő boszorkánykonyhájukban megkeverték a speciális vegyszert. Az oldatot egy hagyományos nagyméretű kézi pumpás házi permetezőbe öntötték, és felvették védőruhájukat. A gát oldalában a kissé hűvösödő időben várakoztunk, vártuk, hogy kialudjanak a fények. Söndörrel a fáradtság miatt mi is egyre laposabbakat pislogtunk, de tudtuk, hogy fontos feladat vár ránk, ahol koncentrálnunk kell, ezért erőt vettünk magunkon.

Egyre erősödő szélben, sejtelmesen suhogtak a vízparti fák, melyek tanúi voltak a gyilkosságnak. Hirtelen vaksötét lett, kialudtak a fények, tudtuk indulhatunk. Elemlámpa fényénél, a hatósági tanúkkal együtt, lebotorkáltunk a partra, ahol a zakót feltalálták. A technikus felpumpálta a permetezőt, majd befújta közvetlen a vízpartot. Abban a pillanatban kb. egy méter szélességben, minden rikító világoszöld színben foszforeszkált, jelezte a vér jelenlétét. Innen a gát felé haladt a technikus, és maga előtt permetezte az aljnövényzetet. Csodálatos látványban volt részünk, mintha az Óz, a csodák csodája című mesébe csöppentünk volna. Mentünk a kb. 1 m széles kanyargós világító "smaragdúton". Úgy 25 méter megtétele után kiértünk a gát aljába, ahol a világító terület, mintegy 2×2 m-es részen vakítóan fénylett.

Tudtuk, megtaláltuk azt a helyet, ahol a gyilok megtörtént. Itt a környező bokrokon a levelek kb. egy méteres magasságban is fluoreszkáltak a felfreccsent vértől. A szemlét itt megszakítottuk, és azt, ugyanebben az összetételben, másnap délelőtt 10.00 órakor nappali világosságban folytattuk. Éjfél volt, amikor visszaértünk a bázisra, ott volt a teljes csapat, páran ekkor már 48 órája talpon voltunk. A fáradtságtól nem álmosak, hanem végtelenül tompák, kábák voltunk. Kisparancsnok feltette a kérdést, mivel másnap vasárnap van, önként jelentkezzenek azok, akik kijönnek dolgozni. Szinte egyszerre lendült valamennyi kéz a magasba, és úgy nyújtózkodtunk, hogy észrevegyenek, mint hülye strébert az iskolában.

Dari csak mosolygott és elégedetten bólintott. Rendben srácok és Melcsike, most hazamegyünk, de reggel 08.00 órakor indulás van a Főkapitányság udvaráról. Hajnali 02.00 órakor, szégyen, nem szégyen, fürdés nélkül beestem az ágyba. A fáradtságtól nem tudtam nyugodtan, mélyen aludni, csak forgolódtam. Feleségem, Éva szólongatott és rázta a vállam. Kelj fel, fél hét van, indulnod kell! Gyors fürdés, csók az asszonynak és Miki fiamnak, kézben az elemózsiás szatyor, zsebbe az Éva által adott pénz, cigi, és gyerünk! Mikor jössz? - jött a kérdés. Nyugi, nem tudom, majd érkezem. Vigyázz magadra, szeretlek, én is, szia! Hát ennyi volt a vasárnapi családi életem.

IV. rész.

A Főkapitányság udvarán egymás álmos fején röhögtünk, majd elindultunk Patakra. Mi Söndörrel folytattuk az előző este abbahagyott szemlét. Érdekes volt, mert nappali fénynél igazából nem nagyon lehetett látni az ölési helyszínen a nyomokat, elváltozásokat. A fű itt is teljesen visszaállt eredeti állapotába. A fűszálak és a bokrokon lévő levelek alján találtunk felkenődött, vérre gyanús szennyeződéseket, ezeket eredetben szerológus szakértői vizsgálatra rögzítettük. A szemlét befejeztük, majd bementünk a kapitányságra a jegyzőkönyvet elkészíteni.

Közben folyamatosan mentek azon személyek elszámoltatásai, alibiztetései, tanúkutatások, akik rendszeresen megfordulhattak a főtér és a vár környékén. Ilyen emberek lehettek a postás, a környéken dolgozók, áruszállítók, környező italboltok törzsvendégei, ott bandázó fiatalok, gyerekek.

Elvégezték a folyamatban lévő erőszakos és vagyon elleni - lopás - ügyek elemzését. Mi Söndörrel megkaptunk egy aktát, melyben a városban a késő esti órákban elkövetett sorozat lopások - 10 ügy - iratai voltak. Az adatok szerint ismeretlen tettes vagy tettesek földszinti erkélyekre felmászva kiteregetett ruhaneműket loptak. Több sértett is fiatal suhancokat, gyerekeket látott elmenekülni. Az addig lefolytatott nyomozás nem vezetett eredményre, nem találták meg az elkövetőket.

Az igazoltató lapokból és a helyi rendőrök segítségével összeszedtük azoknak a gyerekeknek, fiatal srácoknak a nevét, akik késő este bandába verődve a város területén szoktak csavarogni. Már ismét ránk esteledett, amikor behoztak hat főt. Két személyt meghallgattunk, semmi érdemlegeset nem tudtunk meg tőlük, a kérdéses estére alibit igazoltak részükre. A következő személy l4 éves múlt pár hónappal, nevezzük el Bélának. Amikor az egyenruhás kolléga behozta az irodába, már láttuk, hogy a "szeme sem áll jól".

Higgyétek el, tényleg van a nyomozónak egy hetedik érzéke! Éreztük, hogy ez a gyerek tud valamit, csak meg kell nyitni. Természetesen szerencse is kell a rendőri munkához, hogy pont ahhoz az emberhez nyúlunk, aki tud valamit. De hiába "fogtunk nyelvet", ha nem jó kihallgatási taktikát választunk, nem jól kérdezünk, nem jókor szól bele a társunk. Ezek egy részét az iskolában meg lehet tanulni, de a többihez kell az empátia, a ráérzés, a rutin. Semmit nem tudtunk a gyerekről, az előéletéről, a családjáról, nem tudtunk róla az égvilágon semmit. Így nem is olyan egyszerű a dolog.

Söndörrel megbeszéltük, hogy jön a jó és a rossz zsaru trükk. Én természetesen a csúnya bácsi szerepet vállaltam.

Leültettük Bélát az iroda közepére kitett faszékre, hogy sehonnan ne érezzen támaszt, védelmet. Söndör az íróasztal mögött ülve, szép csendes hangnemben kérdezgette mindenféle semleges dologról: iskola, család, szórakozás. Én eközben a lehető legszigorúbb képet vágva, szúrós szemmel a szemébe nézve, szinte fölé tornyosulva körbe-körbejártam a szék körül (aki látott már, vagy ismer, az tudja, hogy nem érezhette magát jól a fiú). Kapta a kérdéseket, és Söndör lassan rátért az erkélyek témára. Ennél a kérdésnél láttuk, hogy a szeme megrebbent, a lába enyhén megremegett. Tudtuk, helyben vagyunk. Béla gyorsan válaszolt, hogy ő nem tud semmiféle erkélyről és ruháról, hamar le akarta zárni ezt a beszélgetést.

Ekkor kellett nekem közbelépni, most "kell rámenni a mellére". Letettem egy széket közel Béla elé, leültem, egész közel hajoltam az arcához, és a következő párbeszéd zajlott le:

Ráordítottam.

- Na, kis köcsög, itt van vége a játéknak! Te szarházi, mindent tudunk, nem fogunk itt szórakozni veled, nem könyörgünk neked, gyorsan kezdjél el dalolni, mint a kismadár, tudjuk milyen balhékat követtél, követtetek el, már régóta figyelünk benneteket! Na, gyerünk, gyorsan pakolj ki mindent szép sorba! Talán kezd csak az erkélyekkel! Te mocsok, tudom azt is, hogy most is az a farmernadrág van rajtad, amit az erkélyről elloptatok!

Na, ez betalált rendesen, látszott rajta, hogy nem sok kell, és "kimondja a szót".

- Ha mindent őszintén elmondasz, de hangsúlyozom, hogy mindent, akkor nem fogsz börtönbe menni, hisz fiatal vagy, első balhés, tudjuk, hogy nagyon megbántad! Nosza, gyerünk, hallgatunk!

Bélánk ekkor szép sorban elmondta a balhékat, hol, mikor, kivel másztak be az erkélyekre, és onnan miket loptak el, azokat hová tették. Söndör folyamatosan egy papírra jegyzetelt. Béla befejezte, de éreztük, hogy van még benne balhé. Folytattam:

- Ez kevés, tudod te is, hogy ez nagyon kevés. Arról volt szó, hogy mindent elmondasz, őszintén, ha később nyomunk még rád balhét, akkor tuti, hogy ülős lesz a vége

Tudta, értette a zsaru és bűnözői zsargont. Gyorsan elvitt még három kerékpárlopást. Továbbra is érezni lehetett a gyereken, hogy nagyon azt akarja, hogy gyorsan befejezzük ezt az egészet. Valamiről, vagy valakiről, nem akar beszélni, láthatóan feszengett, félt. Ekkor már Söndör is odajött, és ketten álltunk felette.

- Na, ide figyelj Te kis majom! - folytattam. - Azt hiszed, hogy ezzel a kamu dumáddal megetetsz minket? Hát nem veszed észre, hogy mi már mindent tudunk, de a Te szádból akarjuk hallani? Gyorsan beszélj csak a nagy balhéról, mert tudjuk, hogy tudsz róla!

Itt már nagy volt a tét, Béla egyre erősebben adta a nonverbális - testbeszéd - jeleket. Folyamatosan kerülte a szemkontaktust, összekulcsolta a kezeit, ujjait tördelte, kezét sokszor a szája elé emelte, szája felett apró izzadság gömbök jelentek meg.

Söndör is bekapcsolódott.

-Na, gyorsan dalolj a nagy balhéról kisapám! - Jött az újabb etetés. - A társad is itt van benn, és már nagyon szépen viszi a balhét, a végén majd te maradsz a szarban, mert rád fogja verni.

Láttuk, hogy már nem sok kell, és valamit el fog nekünk mondani. Bélánk ekkor megszólalt.

- Én csak ott voltam, de nem bántottam.

Ekkor már tudtuk, hogy az emberölésről fog nekünk beszélni. Bejött a blöff, telitalálat!!! Ettől kezdve már visszafogott hangnemben, kicsit bratyizósra vettük a figurát, mert innen már magától kell szépen elmondania a történteket.

- Látod, hát erről beszéltünk eddig! Mire kellet ez a nagy céc?. Bélám, mondom megint, mi mindenről tudtunk. Arról is, amit te csináltál, tudjuk, hogy te nem akartad. Te nem vagy olyan gyerek. Szóval most szép nyugodtan, sorban mondd el, hogy mi is történt! Meglátod, meg fogsz könnyebbülni!

Lehet, most sokakban felmerül, hogy miért kellett ilyen keményen bánni ezzel a fiúval. Azért, mert egyébként nem mondta volna el azt, amire nekünk szükségünk volt. Itt nem egy tyúktolvajt, itt egy kegyetlen gyilkost, egy nagyon gonosz embert kellett megtalálni. Egykori főiskolai tanárom, egy igazi legenda, Tonhauser László, mondta azt, hogy a törvények jelenleg annyi lehetőséget adnak a zsaruknak, hogy behívják a delikvenst, szépen leültetik egy kényelmes fotelbe, megkínálják kávéval, ropival, majd megkérdezik, hogy ő tette-e? Ha azt mondta, hogy nem, akkor szépen megköszönjük a jelenlétét, és elengedjük.

V. rész.

Béla vallomása: Csütörtökön egész nap otthon volt, de már nagyon unatkozott, így felment a város központjába. Oda este 19.00 óra körüli időben érkezett. Beszélgetett a haverjaival egy közeli padon, nézték, hogy nem jön-e olyan részeg, akit ki lehetne zsebelni, de semmi. Próbált egy kólára valót lejmolni, de senkitől nem kapott pénzt. Már sötét volt, a haverok haza mentek, ő még maradt. Sétálgatott a téren, nyolc óra már elmúlt, amikor találkozott a gyilkosunkkal, nevezzük Gonosznak. Gonosz egy nála jóval idősebb fiú volt, talán 21 éves lehetett. Kicsit tartott tőle, mert mindig össze-visszabeszélt, olyan volt, mint akinek "nem tiszta az agya". Azt is beszélték róla, hogy sárga papírja van. Folyton Jézust emlegette, és néha úgy beszélt, mint a papok. Sokszor mondta, hogy ő az Isten. Tudta, hogy mindig van nála egy tőr. Pár szót váltottak, amikor odalépett egy szőkés hajú férfi, akit látásból ismert. Tudta, hogy a Városgazdálkodásnál dolgozik, és valami furcsa, talán lengyel neve volt. Ez a férfi megkérdezte, hogy nem láttak-e egy kutyát, az ő kutyáját, mert otthonról elcsavargott. Béla mondta, hogy nem látta, de ekkor Gonosz megszólalt:

"Én láttam egy órája, lenn szaladgált a vár alatt a Bodrog parton, gyere, megmutatom hol volt." A sértett szemmel láthatóan örült, hogy meglesz a kutyája, és elindult a gyilkosa után. Béla is ment, hisz ráért, és nem gondolt semmi rosszra. A térről egy rövid kis utcán hamar leértek a vár előtti füves részre, ahol teljesen sötét volt, csak a várban lévő lámpák fénye szűrődött ki. A sértett nevén szólongatta a kutyáját, de az nem jelzett és nem is jelentkezett. Közben Gonosz elvezette őket a gátra, annak a folyó felőli oldalára. A szemük ekkor már megszokta sötétséget, jól látták egymást. Ott, minden előzmény nélkül, Gonosz előkapta a tőrt, és szó nélkül, azzal kétszer hátba döfte a szerencsétlent, aki hangosan felnyögött, majd a gát oldalában lerogyott. Béla, a történtek láttán megdermedt, nagyon félt, meg sem tudott szólalni. A sértett még élt, hörgött, száján fújta ki a vért.

Gonosz maga elé mormogott:

"Rossz ember vagy! Hát miért nem tudtál a kutyádra vigyázni?" - közben a hátára fordította a testet, majd a tőrt a bal kezébe fogva, hegyével a sértett mellkasához nyomta, és a jobbkéz tenyér részével, annak végére egy nagyot ráütött. A tőr recsegve, tövig a testbe hatolt, ekkor azt két kézzel megfogta, és lefelé megrántva felvágta a hasát a "hát kellett ez neked, na, most ez kellett?" szavakat mondta. A sértett ekkor már nem mozgott, semmi életjelet nem adott. Béla a látottaktól rosszul volt, öklendezett, mozdulni sem tudott a félelemtől.

Gonosz ráparancsolt: "segíts, be kell dobni a vízbe, fogd meg a lábát és húzzuk!" A tanú mondta, hogy ő fél, nem meri megérinteni a halottat. De mivel látta, mire képes ez az ember, nem mert ellenkezni. Megfogta a sértett egyik lábát, a másikat a gyilkos és a gazon keresztül húzni kezdték a víz irányába a testet, melynek két karja élettelenül a fej mellett nyújtva, hátrafelé lógott. Ahogy a partra értek, a zakó már lecsúszott a sértettről. A túlpartról és az ott horgonyzó hajókról átszűrődő világítás gyenge fényénél látta, hogy Gonosz a zakó és a nadrág zsebét átkutatja, biztos pénzt keresett, de azt nem tudta, hogy abban talált-e valamit.

A zakót félrelökte, majd térdig a vízbe gázolva, a testet oda behúzta, és várta, hogy az elsüllyedjen, vagy a sodrás elvigye. Béla rémülten látta, hogy a sértett felállt, ekkor a gyilkos utoljára lesújtott, még egyszer hátba döfte, amitől az előre, a vízbe zuhant, és a sodrás lassan elvitte onnan. Ekkor a gyilkos megfenyegette, hogy ha erről, ami történt, bárkinek mer szólni, beszélni, akkor őt is megöli. A fiatal gyerek nagyon félt, mindent megígért, majd gyorsan hazament. Azóta ki sem mert mozdulni a lakásából, a látottakról senkinek nem beszélt.

Látszott Bélán, hogy az igazat mondta el, és nagyon megkönnyebbült. Kikéredzkedett wc-re, majd inni kért. Hoztunk neki egy flakon ásványvizet. Közben azonnal jelentettük a Kisparancsnoknak a fejleményeket. Külön csapatot szerveztek Gonosz elfogására, a lakóhelyének "meghippelésére", házkutatásra. Egy másik csapat Béla lakását kutatta át, és a jegyzőkönyvi kihallgatásához a nagykorú nővérét hozták be törvényes képviselőnek. Bélát tanúként hallgattuk ki, a történteket részletesen elmondta, majd hazaengedtük. Későbbiekben majd a helyi kollégák a kis kárértékű lopásokért őt és társait is kihallgatják.

Közben az elfogás sikerült, Gonoszt azonnal Miskolcra, a Főkapitányságra szállították, ahol a vizsgáló, Dr. Ladányi Gábor gyanúsítottként hallgatta ki. Természetesen mindent tagadott, semmiről nem volt hajlandó nyilatkozni. Őrizetbe vétele megtörtént, majd később a megyei Ügyészség elrendelte az előzetes letartóztatását. A házkutatás során nem találtuk meg a véres ruházatot és az elkövetés eszközét, a tőrt sem.

Béla kihallgatása alatt a nagyteremben már állt a "bál", több láda sör, és akinek már nem volt feladata, abból bőven fogyasztott. Mindenki boldog és felszabadult volt. Megérte keményen dolgozni, ismét bebizonyosodott, hogy szervezett, összehangolt csapatmunkával lehet eredményt elérni. Persze szerencse is kell! Hazafelé Miskolcig, ahány kocsma csak nyitva volt, oda "bekukkantottunk".

Az életes nyomozók munkájának itt van vége. Az elkövető személyét felderítettük, elfogtuk. Már csak az iratokat kell rendezni, és azokat további eljárás lefolytatása végett át kell adni a Vizsgálati Osztálynak. A vizsgáló fogja "lefinomítani" az ügyet, további kihallgatások, szembesítések, bizonyítási kísérlet, helyszínelés, szakértők kirendelése. Ha minden összeállt, akkor az ügyet vádemelési javaslattal megküldik az illetékes Ügyészségnek.

VI. rész.

A vizsgáló. Dr. Ladányi Gábor naponta felhozatta a fogdából Gonoszt, és próbálta szóra bírni. A szakmában úgy mondják, hogy a bizonyítékok királynője a gyanúsított részletes beismerő vallomása. Jelen esetben ez nem volt egyszerű, mert a mi tettesünk az üggyel kapcsolatban nem mondott semmit, csak folyton Istenről és a bibliáról beszélt. Különböző igéket idézett, de teljesen össze-vissza. A szentírást is sajátosan értelmezte. Folyton azt hangoztatta, hogy "ő Isten földi helytartója". Minden evilági cselekményéről csak a "Teremtőnek tartozik elszámolással".

Gabi bácsi nagyon tapasztalt, vén róka volt már a szakmában. Sok nagy ügy kemény, konok gyilkosát is szóra bírta már. Tudta, hogy csak idő kérdése, és ki tudja majd alakítani azt a személyes kontaktust, ami után a gyanúsítottunk meg fog nyílni. Kellett egy közös pont, egy közös téma, amivel a bizalmába tud férkőzni. Ez nem volt más, mint a vallás, Isten tisztelete.

A következő kihallgatáskor Gabi bácsi az asztal közepére kitett egy bibliát. Gonosz, amint belépett az irodába, és a kezéről lekerült a bilincs, leült, a szeme csillogott, és rögtön kezébe vette a szent könyvet és olvasni kezdte, majd hosszasan beszélgettek a vallásról. A vizsgáló tisztán látta, hogy Gonosz korábban is rendszeresen olvasgatta a bibliát, elmondása szerint gyakran járt a templomba. Otthon a családnak és a rokonoknak, valamint a szomszédoknak a saját téves felfogása alapján osztotta az igét, és mindenkit meg akart téríteni, hisz "ő rendszeresen beszél az Úrral, akinek hallja a hangját, és aki mindig megmondja, utasítja, hogy mit tegyen, mi a helyes út. Azt a kis mikró közösséget a saját "nyájának" tekintette. Úgy gondolta, hogy "neki, mint Isten földi helytartójának, joga van a jó emberekkel szemben kegyet gyakorolni, ugyanakkor a rosszakat megbüntetni".

Ahogy teltek a napok, úgy lett egyre közvetlenebb Gonosz és mindenről nagyon kötetlenül, nyíltan beszélt. Azonban ha az ügyről próbálta a vizsgáló kérdezni, rögtön képzeletbeli falat húzott kettőjük közé, és hallgatásba burkolózott. Gabi bácsi érezte, hogy a gyanúsított hiúságát és az általa saját téveszméit kihasználva tudja majd áttörni a falakat. A beszélgetést abba az irányba terelte, hogy Gonosz mit ért a jó és a rossz tetten. Ezt a két fogalmat keverve és nagyon primitíven végtelenül leegyszerűsítve értelmezte. Pl. az jó tett, ha az édesanyja főz, és enni ad neki.

A tettesünk nem vette észre, hogy szép lassan lépdel a csapda felé. A vizsgáló megkérdezte tőle, hogy szerinte az milyen ember, aki elveszíti a szeretett kutyáját, mert nem figyelt rá kellőképpen. Rögtön jött a válasz, hogy az "nagyon rossz ember volt, mert nem vigyázott rá, és az ilyen embert meg kellett büntetnem, hisz Isten is azt akarta, hogy ne éljen tovább". Észre sem vette, hogy elszólta magát.

Gabi bácsi rögtön feltette a következő kérdést: Hogy egyezteti össze a Tízparancsolat azon kitételét, hogy "ne ölj!", azzal, amit tett a kutya gazdájával. Itt már Gonosz egyre idegesebb lett, és hevesen magyarázni kezdte, hogy ő csak Isten akaratát, utasítását hajtotta végre egy rossz emberen, de őt senki nem érti meg, pedig szeretné mindenkinek elmondani, szeretné, ha az egész ország tudna arról, hogy ő jót tett. Mert ő az Isten itt a földön, de a helyi pap sem engedte meg neki, hogy a templomban prédikáljon.

A vizsgáló rákérdezett, hogy miként akarna szólni, tudatni az emberekkel az ő igazát. Jött a meglepő válasz: hát úgy, hogy a televízióban egyenes adásban beszélne. Jött az újabb kérdés: "akkor a tv-ben elmondja az embereknek, hogy miért és miként ölte meg azt a rossz embert?" "Igen, ha előttem ott lesz a Biblia is" - válaszolta Gonosz.

Ekkor azonnal lépni kellett, még mielőtt meggondolja magát. Gabi bácsi rögtön telefonált Daragó Lacinak, és elmondta, hogy mi a kérése a gyanúsítottnak. Laci ettől nem esett kétségbe, ennél ő dörzsöltebb és rugalmasabb volt. Dehogy fog ez a rendes televízióban szerepelni, majd csak nekünk szépen elmondja a gyilkosságot!

Lehozatott egy tv-t egy külön kisterembe a Bűnügyi Technikai Osztályról, a helyszínek megvilágítására használt nagy teljesítményű lámpákat, valamint kért egy technikust videókamerával. A kamerát csatlakoztatták a televízióhoz, így a felvételt azon rögtön lehetett látni, és persze a kamera egyben rögzített is.

Gabi bácsi leült a kikészített asztal egyik oldalára, középre kitették a bibliát, majd bekísérték a gyanúsítottat, aki miután meglátta a kialakított stúdiót, és azt hogy ő van egyenes adásban a tv-ben, magabiztosan, megnyugodva ült le a vizsgálóval szemben. Daragó Laci, hogy még élethűbb legyen az egész, oda lépett a kamera elé, abba belemondta, hogy: "Csapó, egyes kamera kész, felvétel indul, tessék!" - majd a két tenyerét összecsapta.

A felvétel forgott, és Gonosz büszkén, részletesen elmondta annak a végzetes estének a történéseit. Beismerte a tettét, de persze beleszőtte a zavaros elmélkedéseit. A vizsgáló kérdéseire készségesen válaszolt. Ennél tökéletesebb beismerő vallomás nem kellett. A felvétel után jegyzőkönyvben is rögzítették a vallomást, a videókazetta annak mellékleteként szerepelt.

Sárospatak fellélegezhetett!

Elmondta, hogy az elkövetés eszközét a gyilkosság elkövetése után hazafelé bedobta a Bodrog folyóba. Az áldozat kulcscsomóját és a saját véres ruháját a lakásuk udvarán lévő kerti pottyantós wc-be dobta.

Még azon a napon megfelelő őrizet és biztosítás mellett a gyanúsítottat Sárospatakra vittük, ahol a hatósági tanúk jelenlétében megmutatta azt a helyet, ahol a sötétben a folyóba dobta a tőrt. Erről fényképfelvételek és jegyzőkönyv készült. Ez idő alatt egy másik csapat Gonosz lakására ment, ott a wc-t kiszivattyúztatták, és előkerült az áldozat kulcscsomója, valamint a tettesünk ruházata. A ruházaton a szerológus szakértő ki tudta mutatni az áldozat vérét. Másnap búvárok kísérelték meg a tőrt víz alatt felkutatni, de a vastag iszap és a folyó nagy sodrása miatt nem jártak eredménnyel.

Az ügyben igazságügyi elmeorvos szakértőt rendeltek ki. A vizsgálatot az Budapesti Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben végezték el. Az Intézetben a kényszergyógykezelésre, az ideiglenes kényszergyógykezelésre utalt betegek és a szabadságvesztés végrehajtása alatt elmebeteggé vált elítéltek gyógykezelése, az előzetes letartóztatottak elmeállapotának megfigyelése a Be. 107. §-a alapján, a kényszergyógyításra utalt, a Btk. 24. § (2) bekezdése alapján korlátozott beszámítási képességű, valamint a személyiségzavarban szenvedő fogvatartottak központi kivizsgálása és gyógyítása folyik.

Kóros elmeállapot: Az elmeműködés kóros elmeállapota különösen elmebetegséget, gyengeelméjűséget, szellemi leépülést, tudatzavart vagy személyiségzavart foglalhat magában, amely az elkövetőt képtelenné teszi cselekménye következményeinek felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.

A vizsgálat megállapította, hogy Gonosz jelenleg is, és a cselekmény elkövetésekor is téveszmés tudatzavarban, skizofréniában szenved, tehát elmebeteg. Tudathasadásos betegségre utaló jelek lehetnek: Hallucinációk, paranoid bizarr téveszmék. Hangok valamit parancsolnak neki. Például utasítják, hogy nyissa ki az ajtót, vagy éjszaka maradjon ébren, valakit öljön meg. Úgy érzi, hogy engedelmeskednie kell a hangoknak, a gyilkosságot bestiális módon követik el, egy belső kényszer hatására, melynek nem tudnak ellenállni.

Büntethetőséget kizáró ok. BTK. 17. § (1) "Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen." A kényszergyógykezelés a személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmények, kóros elmeállapota miatt nem büntethető (a kóros elmeállapotnak mind az elkövetéskor, mind az eljárás során fenn kell állnia) elkövetőivel szemben alkalmazott, határozatlan időtartamú, szabadságelvonásával járó büntetőjogi intézkedés.

A szakértői vizsgálat eredményeképpen a mi emberünk, Gonosz nem büntethető, azonban az ilyen ember, emberek nem élhetnek köztünk szabadon, ezért a Bíróság határozatlan időtartamú kényszergyógykezelését rendelte el. Nagyon sok ember él köztünk komoly mentális problémával: jön, megy, beszél, szóval egészen olyan, mint mi, a többiek. Senkire nincs ráírva, hogy baj lehet az elméjével, nem tudjuk, hogy a villamoson, a boltban, munkahelyen, a mindennapi életünk során, kivel, milyen lelkű emberrel találkozunk nap, mint nap. Nem tudjuk, kiben mi lakozik, mert bennem és bennetek is ott van a Gonosz.

És befejezésül, álljon itt Jézus egy igéje: "És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a GONOSZTÓL" (13. v.) Máté 6,13b