Tanító "kísértet"
Bárcsak
átmehetnék megszürkült múltamba,
időnek
kapuján gyermeki koromba!
Édes
súlytalanság, pillekönnyű évek.
"Felhők közt
szárnyalás sohasem ér véget!"
Hittem
ezt naponta, nem csak megszokásból,
szerettem,
hogy létem nem fél változástól.
Hiába
áradtak képek körülöttem,
szédülést
nem bánva, némán csak sürögtem.
Hol
vagytok porlepte, önfeledt éveim?
Keresnek
csendesen ábrándom léptei.
Szóljatok
hangosan! Súgjatok, ha az kell..!
Kísértsetek
addig, míg a Napunk felkel!
Gondolatok
kötik béklyóba a lábam,
szabadulni
ettől, csak ez a fő vágyam.
Időnek
kapuját sokszor át kell lépjem,
láncaim
tengerét eldobhassam végre.
Taníts,
ó, gyermekkor, légy a játszótársam!
Vezess
az utamon, szívem vágyát várva!
(2020.02.01.-2020.02.18.)