Egy ládányi
történelem Matyóföldről
Több, mint száz éve Baranyi István
hosszú útjára indul Szentistvánról az ismeretlenbe, hogy onnan szerencsésen
ugyanide térjen vissza. Azt az ismeretlent ma már I. világháborúnak, Nagy
Háborúnak nevezzük. Minden településen vannak gyakori nevek, Szentistvánon a
Baranyik, Konczok, Aranyosik akadnak a megszokottnál többen, ezért a falubeliek
becenévvel emlegették egymást: Baranyi Istvánt dósaiként ismerte a falu népe. A
34. császári és királyi gyalogezred katonája volt, a híres-neves kassai Vilmos
bakák egyikeként vett részt a harcokban, öregbítette ezrede hírnevét. (Az ezred
tulajdonosa II. Vilmos német császár és porosz király volt, innen ered a Vilmos
baka elnevezés.) Első fellelhető levelében 1914 októberében köszönti hitvesét,
Simon Rozált és "hászcsaládját". A leveleit a vallásos köszönéssel kezd, ami
legtöbbször: "dicsértessék Jézus szent
neve és a boldogságos Szűz Máriáé"mondat vagy egy ettől alig eltérő
változat. - B.I. a képen jobb szélen áll.