Október

Csalókán játszik az őszi nap,
vissza-vissza idézi a nyarat,
de fogyó erejéből már
egyre kevesebb marad.

Rövidebbek lettek a nappalok,
hűvösebbek az esték, hajnalok.
Október van, életre kelnek
a víg szüreti dalok.

Előjönnek a régi emlékek,
amikor még szépnek láttad
az őszi estéket,
láttad az ifjúságod öröknek.

Gyorsan elszállt a tavasz, a nyár,
ifjú fényed is megkopott.
Lassan elfogynak
a verőfényes őszi alkonyok.

Érkezik a tavasz

Valahol egy halk hang útra kél,
mozdul az avar.
A tavasz első hírnöke,
egy piciny hóvirág élni akar.

Jön egy új hang, szólal egy madár,
mely a tavaszra oly régóta vár.
Vígan csobog a kispatak vize,
a napsugár játszik a tükrében.

Egyre fényesebb a napsugár,
megérkezik az első gólyapár.
Közben nyílik a nárcisz, a tulipán,
Eresz alatt fészket rak a fecskepár.

Óh, mily régóta vártuk a tavaszt,
mely a szívekben új reményt fakaszt.
Feledjük a telet,
csodáljuk, mily szép a kikelet.