Katona kesergés
Szép hazámban, ha többé már nem lelem helyem,
Szülőföldem, e szó vajon mit jelent majd nekem?
Ha ez a hely, ahol éltem és védtem nem lesz már dicső,
Ha csak az elárvult emlékek fölött leszek őrködő.
Ha a katonainduló nem hív többé harcra,
Ha a hazának tett esküt felakasztom a falra.
Ha nem feszül rajtam az egyenruhám,
Ha a bakancsom szára nem öleli a bokám.
Ha a csillogó érmek fénye megkopott,
Ha a mellkast feszítő büszkeség alábbhagyott.
Mit jelent a himnusz szent szövege, nékem?
Ha elhagyom hazámat, s nem őrködöm érte?
Ha szívemből a honvágyat is kiűzöm,
Hogy ne érezzek árulását a bőrömön.
Mi lesz veled hazám ha, a katona elmegy?
S velem mi lesz, ha nem szolgálok neked?
Jövőm és megszerzett jogaim leáldoztak,
A csillagok és hitek mind sárba hulltak.
S, bár nálam a fegyver, te gyilkosommá válsz,
S, én fej lesütve,
csendben hagyom el hazám.
(Győr, 2011. 09. 29. 22. 10.)