Egerlövő
Nem vágyom semmire, megkaptam mindent,
mit ember kaphatott: sikert és könnyeket.
Szeretnék mégis visszamenni még,
hol nagykönyvbe írták egykor a nevemet.
Szeretném egyszer látni még,
az utcát , hol gyermek voltam én,
a Csurgót, a Kőhidat, s a templomot,
Hol keresztény lettem én.
Hallgatni kertünkben madarak énekét,
sétálni a Zugon és
Kerteken,
boglyát felrakni a Pilikányban,
sírni a temetőn csendesen.
Behunyva szemem, látom azokat,
kik régóta nyugszanak odaát:
szülők, nagyszülők, barátok.
Hallom őseim jól ismert szavát.
Néznek bennünket szelíden,
Értünk aggódnak csendesen,
Lassan peregnek perceink,
Míg szavaik értelmét keresem.