A strucc

A szeme sarkából jobbra-balra tekingetve, a talajhoz egyre közelebb hajolva, lassan a homokba fúrta a fejét. Veszélyt érzett, el kellett bújnia. Amikor a feje teljes egészében eltűnt, akkor megnyugodott, biztonságban érezte magát.

A jelenetet egy ember az okos televízióján egy kényelmes karosszékből nézte, és megállapította magában, hogy a strucc bizony egy nagyon buta állat, majd felállt, kiballagott a garázsba, és kiállt az okos autójával úgy, hogy az utánfutóval rá tudjon csatlakozni. Ezek után eme szállítóalkalmatosságot akkurátusan megpakolta, az eddig a pincében tárolt, szeméttel degeszre tömött fekete műanyag zsákokkal, kínosan ügyelve arra, hogy közben a gondosan ápolt pázsitfűre rá ne lépjen, majd beindította az autót és elindult. A zúzottköves autóbeállón a fotocellás kapuig gurulva megvárta, amíg az utcába éppen akkor bekanyarodó kukás autó elhalad, majd értékes rakományával elindult a szokott helyre. Odaérve, a zsákokat gyorsan ledobálta, és visszaülve a volán mögé, barátságosan integetett a hasonló célzattal érkező gépjármű vezetője felé.

Emberünk a fejét ekkor húzta ki a homokból, és a hazafelé betonúton a szemében ott csillogott a jól végzett munka öröme. Elégedetten konstatálta, hogy megszabadult végre ettől a környezetszennyező, egészségkárosító, ronda szeméttől.