Majd ha ...

Majd, ha megöregszem
vasalt ingben járok.
Lassú lépteimmel,
bölcs emberré válok.


Majd, ha megöregszem
szelet kenyér elég.
Unokáim adják.
Többit, majd ők egyék.


Majd, ha megöregszem
nézem a szép szemed,
közben simogatva
vénülő két kezem.


Majd, ha megöregszem
szemed szélén könnycsepp.
Betegségben ápolsz,
testem, lelkem könnyebb.


Majd, ha megöregszem
melletted meghalok.
Fentről óvlak tovább,
mint őrző angyalod.

Csend

Távolnak tűnő pillanat.
Emléked bennem megmarad,
e hideg téli reggelen,
már csend honol a lelkeden.


Csend honol a lelkeden.
Boldogságom kergetem,
elkapni én nem tudom.
Nagyon fáj! Elárulom.


Nagyon fáj, elárulom.
Régi tetted körbefon,
pillantásod, jó szíved.
Mennyországba elviszed.


Mennyországba elviszed.
Beteg tested megpihen,
fájdalmam nem engedem,
mert csend honol a lelkeden.