Csak hagyj 

Mondja meg valaki, miért ilyen az ember?
Szenvedni nem bír már,
Tovább lépni nem mer.

Rájöttem, mi lehet a baj...
Hiába az ész,
Ha a szív egész mást akar.
Tudhatom én ésszel,
Hogy jobb a kávé mézzel,
Ha mégis cukorral kívánom.
Talán megérné kivárnom,
Míg az illata már nem nyom a memóriámon.

Viharban nem tudok aludni...
Hahh, mennyivel könnyebb a dörgésre fogni,
Pedig miattad hánykolódom éjjelente.
Hogy amit mondtál, bármit jelentett e,
Vagy csak móka volt az egész.
Akárhogy is, szívem sokáig emészt,
Mert minden viccnek fele igaz.
Kiművelt kertembe újra belépett a gaz,
Ahogy betetted a lábad,
De én már nem szeretném látni,

Csak a távolodó hátad.
Útközben, kérlek ne ejts el most semmit,
Mert a szívem üres templom,
Amibe könnyen beszökik a hit.

2018.

Borzasztó

Borzasztó az érzés, hogy azt sem tudom mi ez,
Borzasztó a tudat, hogy futnék, de nincs kihez.
Borzasztó az éjjel, aztán a reggel is,
Borzasztó itt minden, vele együtt Te is.
Borzasztó az árnyék, mi eltakarva pihen,
Borzasztó a fény, hiszen napok óta nincsen.
Borzasztó az eső, ami táncol a párával,
Borzasztó a könny, mely házas a párnával.
Borzasztó a szív, mert mindig csak remél,
Borzasztó az agy, ami szinte alig él.
Borzasztó a szél, amikor fájóan hideg,
Borzasztó a férfi, aki veled oly rideg.
Borzasztó a nap, ha mindent kifakít,
Borzasztó az élet, ha csak félni tanít.
Borzasztó a múlt, mert nem tanulsz belőle,
Borzasztó a jelen, ha nem nézel előre.
Borzasztó a jövő, mert sivár és kietlen,
Borzasztó, hogy eközben egy percig sem hittem.

2016.