Alvadt

A ház pincéjében vastagon ül a por,
lelked elfojtott mocska oda lett.
Oda lett betemetve,
elrejtve a nap sugarai elől.
Pihennek, mint elfeledett önmagad
és ha néha leporolod őket,
a beszívott részecskék lerakódnak a tüdődre.
Észrevétlenül, de lassan bele fogsz fulladni.
Mi lenne ha kisepernék helyetted?
Kiadnám a lelked mélyét végre,
hogy ne legyél asztmás.
Lehet fájni fog mint egy foghúzás,
de aztán a véres gödröcske lassan beforr,
és bár a helye mindig ott lesz,
csak a hegek fognak emlékeztetni rá. 

Tudományosan bizonyított

Mit mondtam neked akkor éjjel, már magam is elfelejtettem.
Csak az érzés van meg, hogy nagyon megbántottalak.
Legalább annyira, mint amikor hozzámvágtad saját magad.
Odavetetted a tested lelked, mint egy partra vetett hulla,
hogy nesze neked, ez vagyok én, ilyen.
Rothadozó tested lassan az én testem is lett, átvettem a szagod is.
Most már bevillant. Pont ez volt a bajom.
Hogy az elképzelt te és én nem volt valóság.
Csak mi voltunk, akik hajnalban szívták a tekert cigit
és próbálták megnyalni a könyöküket.
De nem ment, mint ahogy mi sem.
Elsüllyedtél a futóhomokban, ahonnan már nem tudtalak
kihúzni mert magaddal rántottál.
Tudod, hogy jutottál eszembe?
Hajnali három van, és bár már nem tekerem,
szívom a füstöt és közben próbálom megnyalni a könyököm.