Béltekyné Balmaz Éva
Fiatal
gyermekkorom kapcsolódik Csincséhez. 1959-ben költöztünk ide a szüleimmel és
két húgommal. Én hatodik osztályos
voltam, már akkor is nagyon szerettem rajzolni. Apám is művészlélek volt, sokat
rajzolt, faragott. Az iskolában Vándor Béla tanítóm segítette a fejlődésemet,
bíztatott, hogy rajzoljak, fessek, mert van érzékem hozzá.
Szívemhez
legközelebb az akvarell technika áll, szeretem visszafogott, különleges
színeit, könnyű vonalvezetését, ahol szárnyalhat lelkem festés közben. Mindig
nyitott szemmel járok, ha megihlet egy táj, vagy "kép", azonnali késztetést
érzek a megörökítésére. Így jártam, amikor 50 év távlatából újra ellátogattunk
testvéreimmel Csincsére, és megláttam a még mindig álló víztornyot, amit
gyerekkorom fényképeiből ismertem fel. Szeretek csendéleteket is festeni, a
portréfestészet nagyon nehéz, ebben nem sokat próbálkoztam. Sajnos festészetet
oktató iskolába nem jártam, de ennek ellenére mindig szívből festek.
Ma
már 70 éves vagyok, de még mindig a festéssel töltöm szabadidőm nagy részét,
teljesen kikapcsol, örömet jelent az alkotás.