Béltekyné Balmaz Éva

Fiatal gyermekkorom kapcsolódik Csincséhez. 1959-ben költöztünk ide a szüleimmel és két húgommal. Én hatodik osztályos voltam, már akkor is nagyon szerettem rajzolni. Apám is művészlélek volt, sokat rajzolt, faragott. Az iskolában Vándor Béla tanítóm segítette a fejlődésemet, bíztatott, hogy rajzoljak, fessek, mert van érzékem hozzá.

Szívemhez legközelebb az akvarell technika áll, szeretem visszafogott, különleges színeit, könnyű vonalvezetését, ahol szárnyalhat lelkem festés közben. Mindig nyitott szemmel járok, ha megihlet egy táj, vagy "kép", azonnali késztetést érzek a megörökítésére. Így jártam, amikor 50 év távlatából újra ellátogattunk testvéreimmel Csincsére, és megláttam a még mindig álló víztornyot, amit gyerekkorom fényképeiből ismertem fel. Szeretek csendéleteket is festeni, a portréfestészet nagyon nehéz, ebben nem sokat próbálkoztam. Sajnos festészetet oktató iskolába nem jártam, de ennek ellenére mindig szívből festek.

Ma már 70 éves vagyok, de még mindig a festéssel töltöm szabadidőm nagy részét, teljesen kikapcsol, örömet jelent az alkotás.