Születésem helye Tiszabábolna

Ma hatvan éve, hogy én megszülettem,
eljárt az idő, eljárt énfelettem.
Nádfedeles kis ház, ahol én születtem,
kemence volt benne s petróleumlámpa.
Ott szült a jó anyám engem a világra.


Milyen szép is volt, ha visszaemlékszem,
a Vas családba, ahol akkor éltem.
Hit s szeretet, békesség volt nálunk,
abba a kis házba, egyetlen szobába.
Kemence volt benne s petróleumlámpa.


Csendes jó asszony volt, az én jó anyám,
urasági cseléd volt az édesapám.
Ő kereste meg a mindennapi kenyerünk,
hogy gondtalan élhessünk, abba a kis házba.
Kemence volt benne s petróleumlámpa.


Kemence nélkül mit sem ért a kis ház,
abba sült a kenyér és a sok jó kalács.
Reggel ha felkeltünk s az asztalra néztünk,
ott füstölt a meleg cipó, abba a kis házba.
Kemence volt benne s petróleumlámpa.


A gyerekek jöttek sorba a világra,
és megszaporodtunk mink, a Vas családba.
Két öcsém is született, utána meg két lány,
abba a kis házba, ahol mink éltünk.
Kemence volt benne s petróleumlámpa.


És felcseperedtünk, iskolába jártunk,
de csizmánk csak egy pár volt, az is lyukas.
Jó apánk nem tudott annyi pénzt keresni,
hogy mindenre jusson abba a kis házba.
Kemence volt benne s petróleumlámpa.


Mikor már felnőttünk, summásnak jártunk,
messze Dunán túlra, az egész családunk.
Tavasszal elmentünk, ősszel tértünk haza,
a Tisza partjára, abba a kis házba.
Kemence volt benne s petróleumlámpa.


Amit megkerestünk mink tavasztól őszig,
azt fogyasztotta el apraja és nagyja.
Mert nyolcan voltunk mi a Vas családba,
a Tisza partján, abba a kis házba.
Kemence volt benne s petróleumlámpa.


De egyszer csak vége lett a szép ifjúságnak,
és el kellett hagyni a szülői házat.
Egyedül maradtak apám és jó anyám,
a Tisza partján, abba a kis házba.
Kemence volt benne s petróleumlámpa.


Most érzem csak igazán, hogy egyedül vagyok,
mert engem is itt hagyott az én kedves párom.
Temetőben nyugszik, egy sírhant alatt ő,
kivel négy szép gyermeket neveltem.
Egy kicsi házba, Nagyecsér tanyába.


Vissza-visszajárok, sokszor gondolatba,
a szülői házba és éjjel azt álmodom,
hogy együtt van a Vas család,
a szép Tisza partján, abba a kis házba,
Kemence volt benne s petróleumlámpa.

1983.03.01. Bali Istvánné

December van

December van, fehér a határ,
alszik a természet és alszik a bogár.
Rövid a nappal, hosszú az éj,
fehér subában alszik a tél.


Este, ha az alkony leszáll,
ködfátyolba bújik a táj.
Ropog a hó a talpam alatt,
alszik a sok bogár is a föld alatt.


Jön a szép karácsony ünnepünk,
megszületett a kisjézus, örvendezzünk.
Karácsonyfa ékesen áll a szobánkba,
a kisgyermek ajándékba van alatta.


Istenem, de szépnek teremtetted a világot,
még a föld is kapott szép fehér palástot.
Hogy télen ő is betakarja magát,
és tavasszal újra teremjen sok csodát

1983.03.12. Bali Istvánné