Bali Istvánné

Egyre kevesebben vannak, akik emlékeznek még Balinénire és az ő alkotásaira. Én most ezt a csendet szeretném körülötte megtörni, hogy legalább halála után tudja meg róla a világ, mit is hagyott ő maga után. Hagyatékát a KORKÉP magazin kezeli a továbbiakban.

Tiszabábolnán született 1923 április 13-án, summás családban. Ott töltötte gyermekéveit, ahol hat elemi osztályt végzett, majd 14 éves korától már ő is summásként járta a Dunántúlt. A II. Világháborút követően telepedett le a vidék tanyavilágában, ahol haláláig 2000 november 4-ig lakott. Egész életében szeretett családjának élt. Aztán 1981-ben egyedül maradt, a férje elhunyt. Ez a társnélküliség nagy változást hozott, az egyszerű tanyasi asszony életébe. Balinéni ugyan is írni kezdett. Papírra vetette gyermekkorának tiszabábolnai világát, a summások életét, saját küzdelmeit a tanyasi világban és Nagyecsérben.

De mindez nem volt elég. Rengeteg babonát, néprajzi adatot gyűjtött össze és őrizte meg őket megsárgult füzetlapokon. Verseket is írt, igazi őszinte hangvételű, egyszerű paraszti verseket. Naív költészete megőrizte a tanyasi ember mindennapjait, a vidék arculatát, hangulatát, auráját.

Oldalunkon olvashatnak több művet is alkotásai közül, de a legjobbakat majd a KORKÉP művészeti lapból ismerhetik meg olvasóink. Személye kiválóan példázza, hogy az alkotás kényszere, nem ismer sem kort, sem iskolai végzettséget. Előtör, felbukkan bárhol, mint egy forrás. Kívánjuk Balinéninek, hogy legyen neki könnyű a föld! Emlékét megőrizzük!